Harmadik nap - Day three

      2007, április 30, hétfő. Más korán reggel munkába indul, mi vonatozi. Kijelentkezés előtt még elmentünk egy utolsót sétálni Innsbruck belvárosában. Ekkor "véletlenül" rátaláltunk a város legnayobb modellvasutas szaküzletére is. Nem hagyhattam ki, hogy ne fényképezzem le a kirakatokatt!

(64, 65, 66 - Modellvasút-szaküzlet Innsbruck-ban)

     Ezután felmásztunk (lifttel) a Rathaus tetején kiépitett, körfolyosó alakú kilátóhoz. Az itt készült fényképek megtekinthetőek a 2. nap - Day 2 leirás legelején, az INNSBRUCK cimszó alatt (a 67-es és a 68-as számú képek). Ugyanitt kapott helyet a város rövid bemutatása is. Ez képet kihagytam akkor, igy az most következik:

(072- Kilátás Innsbruckból - az épület egy drótkötélpálya végállomása)

    Reggel 9 óra körúl újra vonatra szálltunk. A cél: a Brenner hágó újra. Azelőtt nap este nem volt szerencsénk, igy úgy döntöttünk, hogy reggel megint felmegyünk Brenner-be. Eredetileg úgy volt, hogy Seefeld felé megyünk fel mégegyszer, de mivel arrafelé nem volt jó csatlakozás és főleg, az esti brenneri kudarc miatt, egyértelművé vált, hogy Brenner a nyerő. Szokás szerint lehúzható ablakos "City Shuttle" feliratú, piros-fehér szinű vagonban foglaltunk helyet. A City Shuttle szerelvények utolsó vagonjában is van vezetőfülke, igy amikor nem a mozdony-ból irányitják a vonatot, akkor hátulról. Persze akkor az van elől, igy nem kell mozdonyt cserélni. Most is igy volt, a szerelvény "hátrafele" haladt előre, piros Taurus-al a legvégén. Mi az első vagonban voltunk, rögtön a vezetőfülke mögött. Természetesen végig videóztam, nagyrészét kifelyezetten előkelő helyről... De erről, kicsit később! Rögtön azután, hogy elhagyjuk Innsbruck (574) főpályaudvarát, letérünk balra. Itt azonnal emelkedni kezd a pálya, de annyira, hogy a mellettünk, lent futó tárolóvágányokon álló, öt-hat vagonos vonat vége, már jócskán a pályánk szintje alatt van. Ezután felérünk egy rövid platóra, majd alig fél km után bemegyünk az első alagútba. Ezután hamarosan újabb alagút következik, aminek a másik kijárata után, balra, egy magas viadukt feszül. Ezen, a Sill folyón átivelő hidon, fut a Brenner autópálya. Fél km-el arrébb, balról becsatlakozik az Innsbruckot elkerülő nagyon hosszú, kizárólag teherforgalmú vasúti alagút. Az Inntal-tunnel 12696 méter hosszú és 1994 május 28-án adták át a teherforgalomnak (tehát 13 éve). Néhány statisztikában az Inntal-tunnel szerepel az első helyen, a leghosszabb osztrák vasúti alagutak kategóriában. Mivel alig 13 éves és csak tehervonatok haladhatnak át rajta, ezért én nem sorolnám az első helyre. Az maradjon továbbra is, a majd 11 km hosszú Arlberg tunnelé...

(Inntal tunnel - VHS capture)

     Ekkor meglepő és érdekes dolog történt. Miután jött a kalauz és lepecsételte az Euro Domino jegyünket, bement a mozdonyvezetőhöz, majd kb. fél perc után kijött és elment. Az vezetőfülke ajtaja azonban nyitva maradt, igy beálltunk oda és nézelődtünk előre. A mozdonyvezető ezt észrevette, majd legnagyobb döbbenetünkre, beinvitált minket maga mellé. Természetesen mi nem ellenkeztünk, igy az út hátralevő részét (kb. 80%-át) a vezetőállásból figyelhettük. Majd megkértük, hogy filmezhessek ki előre bátyám pedig fotózhasson. Nem volt ellenére, sőt javasolta, hogy álljunk be a sarokba, hogy jobban beláthassuk a pályát. Igy majdnem végig belsőkamerás felvételeket is készithettem! Az Innsbruck-elkerülő teheralagút után, egy rövidebb, S alakú, balos-jobbos alagút következik, majd egy rövid balos:

(073 - Rövid alagút a brenneri vonalon)

     Hamarosan megérkezünk az első megállóba. A nevét nem tudom. Egy újabb rövid alagút után, a távolban feltűnik Ausztria talán legmagasabb (és legnagyobb) közúti hidja, a völgy felett magasan átivelő, autópályás völgyhid, az Europabrücke! Impozáns mérete és épitészeti nagysága  miatt méltán kiérdemelte az Európa hidja nevet! A francia Milleu-i hatalmas völgyhid után, még igy is Európa második legmagasabb hidjaként tartják számon. A két völgy közötti teljes hossza pontosan 777 m. A Sill folyó teljes völgyét (ami a Wipp nevet viseli) átiveli. Legmagasabb pontja 192 m. A Brenner autópálya messze leghiresebb látványossága (pedig még nagyon sok van).

(Az Europabrücke - forrás: SAGEN.at)

(Az "Európa-hid" - ismeretlen forrás)

     Az Európa-hid alatt a vasúti pálya egy hosszabb alagútban halad el. Fél km-el odébb egy újabb alagút következik:

(074 - Alagút az Europabrücke után)

     Schönberg megálló után nemsokkal, egy rövidebb alagút következik a sorban, majd pedig egy sokkal hosszabb. Aztán megint egy rövidebb:

(075 - Rövid alagút Schönberg után)

     Matrei am Brenner előtt még átmegyünk egy újabb alagúton, majd egy rövid részen, magas sziklafalak között haladunk, végül begördülünk Matrei állomására. Az elkövetkező 3-4 km nem tartogat semmi érdekeset és látnivalót. Steinach am Brenner (1044) után újra szűkebb lesz a völgy. Egy nagyobb balos kanyar után, elérjük -a második napi beszámoló legvégén bemutatott-, festői szépségű St. Jodok am Brenner állomását. A jobbos hajtűkanyar után (ahol mellesleg van egy alagút is), felkapaszkodunk a szemközti hegyoldalba. Egy rövid ideig még az oldalban haladunk, majd egy hosszú balos alagút után visszatérünk abba a völgybe, ahol a St. Jodok-i "kitérőig" is jöttünk. A kerülő tulajdonképpen azért kellett, mert csak igy tudjuk elérni azt a magasságot, ami a továbbiakban nagyon fontos. Az alagút után már egy szinttel feljebb, a meredek hegyoldalban folytatjuk útunkat. Jó egy km-en keresztül jobbra-balra kanyarogtunk, majd átmentünk az utolsó alagúton is (de csak az osztrák oldalon, ugyanis az olaszok felén van még jónéhány) és megérkeztünk Gries am Brenner állomására. Innen Brenner-ig már nincs több igazán látványos dolog, legalábbis a vasúton! A vonal a hegyoldalban fut, néhol elég magas sziklafalak tövében. De nagyobb viadukt és alagút már nincs. Lassan felérünk a Brenner hágóra. Jobboldalt lent, egy kisebb völgykatlanban, fekszik a Brenner tó (Brennersee). Mellette az autópálya is. Brennersee megálló után lassan felérünk a tetőre. Ide épült Brenner (1374) állomása. Ez Ausztria egyik legmagasabb fővonali, hegyi vasúti hágója. És egyben az Alpok egyik legalacsonyabb alpesi hágója. Elég csak megemliteni pl. a Gotthard hágót... A Brenner hágó Ausztria egyik legforgalmasabb és legjelentősebb alpesi vasúti hágója. Az északról érkező és délre tartó teherforgalom legnagyobb részét az Innsbruck - Brenner vonalon bonyolitják le. Ezúttal csak alig félórányi időnk volt nézelődni. Elég "szélcsendes" időszak ez, alig láttunk 1-2 vonatot (ott ez kevés, mert sokszor napi többszáz vonat halad át). Az Innsbruck-ból érkező ingavonatok egy különálló, mini pályaudvarra érkeznek és indulnak vissza. Ez az osztrák oldalon van és mindössze két vágányú. Amit még érdekesnek találtam az, hogy a nemzetközi vonatok fogadását ellátó peron az állomás közepén húzódik. Jobbra és balra is tehervonatok közlekednek. Az peronokat, csak aluljárókon lehet elhagyni. Habár hozzáteszem, hogy maga a település elég kicsi, a turizmust kivéve, nemigen van nagy forgalom. A vonatok is csak a mozdony-csere miatt állnak meg... Amig ott várakoztunk, láttunk egy sárgás-szürkés festésű "Dispolok" Taurus tandemet is:

(076 - "Dispolok" Taurus pár)

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

     Visszafelé is ugyanaz a vonat ment, mint amivel jöttünk, ezért le se kellett szálljunk róla. Mivel vészesen fogytak a mini DV kazettáim (már 4 el volt használva a 6-ból és még csak a 3. nap elején jártunk), ezért visszafele inkább csak nézelődtünk. Azért készült néhány fénykép is. Az első mindjárt a BrennerSee-nél. A tó, az autópálya és a vasúton kivül már nem sok hely maradt.

(077 - A BrennerSee)

     A tó után nemsokkal, egy elég érdekes és látványos hid következik. Erre szokták azt mondani, hogy nincs olyan, hogy valami nem sörnyitó! Az autópálya gyakorlatilag itt végig egy hidláncon megy. Nem akarok nagyot mondani, de legalább két km hosszan fut a hegyoldal felett, végig a magasban. Nem akartak annyi fát kivágni, ezért inkább az erdő felett vitték el a pályát. Emlékeim szerint, ez a "hidacska" Ausztria második, vagy harmadik leghosszabb autópályás viaduktja:

(A Brener autópálya nyomvonala)

(Ugyanaz fentről - forrás: Google)

     A következő kép Gries am Brenner állomásáról készült. Az helybéli emberkék nem panaszkodhatnak a kilátásra:

(69 - A Brenner autópálya egy másik "apró hidacskája")

Hamarosan visszaérünk az örökzöld kedvencem, St. Jodok völgyébe. A változatosság kedvéért, most oldalról egy kép:

(70 - St. Jodok völgye)

     A következő kép Matrei am Brenner állomása után, a 92-es km szelvénynél, egy rövid alagút bejáratánál készült...

(078 - Alagút Matrei am Brenner után)

     A hatalmas hidak és a mérnöki csodák kategóriájába tartozik, a fent már bemutatott Europabrücke is! Újabb kép:

(079 - Az "Europabrücke" hid)

     Kicsit arrébb, egy újabb alagút akadt lencsevégre:

(080 - Vonat az alagútban)

Ezután még átmegyünk néhány alagúton, elhagyjuk az Inntal teheralagút bejáratát, majd hamarosan visszaérkezünk Innsbruckba.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

     Miután fájó búcsut vettünk a szépséges Innsbruck városátol és látványos, -igazi vasúti csomópontként üzemelő- főpályaudvarától, felszálltunk a Salzburg-ba tartó IC-re és elindultunk, vissza Sopronba. Hall in Tirol vasútállomása után nemsokkal, jobbról becsatlakozik az Inntal tunnelen át, a Brenner-vonalról letérő teherpálya. A tunnel kijárata után, egy rövid szakaszon, a teherpálya egy pilléreken futó betoncsőben halad. Sajnos csak ilyen képet találtam róla:

(Az Inntal tunnel bejáratához vezető "csőhid" - forrás: bbt-se.com)

     Erről a hidról és az Inntal tunnelről tudni kell azt is, hogy egy grandiózus projekt részeit is képezik. Európa jelenlegi -talán- második legnagyobb vasúti épitkezéséről van szó: a Brenner Bázis Tunnel-ről (angolul Brenner Base Tunnel, BBT). A hires svájci Gotthárd Bázis Tunnel után a BBT projekt a legnagyobb ilyen jellegű épitkezés. A Brenner Bázis alagút épitését még csak tavaly kezdték el. Először a szervizalagutat fúrják ki, utána jöhetnek csak a TBM-ek (Tunnel Boring Mashine). A BBT teljes hossza 56 km lesz. Két párhuzamos csőböl fog állni és az alattuk, középen futó biztonági szervizalagútból. A két nagy cső mindegyikében egy vágány fog majd futni, értelemszerűen, egyik oda, a másik vissza. A BBT-ben a vonatok maximális sebessége elérheti a 250 km/h-t is. Erre azért van szükség, mert a mai Brenner vasút már nem képes teljes mértékben megbirkózni az egyre növekvő személy- és teherforgalommal. A BBT északi bejárata valahol Innsbruck mellett lesz. Az Inntal tunel feltehetően be fog majd csatlakozni a BB alagútba. Az épitkezés már megkezdődöt. Az Inntal tunnel után már több helyen épitik az új nagysebességű pályát. Illetve ugyanitt megkezdődött a szervizalagút épitése is. Wattens (564) és Schwaz (545) között, a jelenlegi pálya mellett végig épitkezés folyik, helyenként igen látványos mértékben:

(25, 26 - A Brenner Bázis Tunnel épitésének előkészöletei)

     Schwaz után, teljesen a tiroli hangulatot idéző, a magas hegyek lábánál húzódó, szép házikókat lehet fényképezni:

(23, 24 - Remek tájképek a szépséges Tirol tartományból)

     Jenbach (563) állomásán láttunk egy újabb RailJet festésű Taurust, ezúttal egy Bécs-Zürich EC szerelvényt húzva:

(71 - SBB CFF FFS vagonok)        (72 - RailJet ab 2008 Taurus)

("Spirit of Linz" - ÖBB RailJet)

     Jenbach után is épült egy kisebb autópálya-csomópont. Utak jobbra, utak balra, fel-le, alagútba be, alagútból ki. Egyszóval massziv infrastruktúra. Hogy még a vasút se zavarjon be, a sinpálya itt egyszerűen egy hosszú alagútban halad, majd kicsit arrébb egy másikban. A két hosszú alagút után is az Inn völgyében haladunk tovább. Kundl (527) után megérkezünk Wörgl (513) állomására. Itt tér le balra, a Kufstein városát is érintő, a német "korridor"-vasúton keresztülhaladó Innsbruck-Salzburg fővonal. A Bécsből Tirolba, Olaszországba és Svájcba tartó vonatok nagyrésze erre jár. Mivel a "korridor"-vasúti pálya nyomvonala kevésbé látványos helyeken fut, ezért mi inkább kerülő útvonalon, vagyis Schwarzach-St. Veit felé mentünk hazafele. A vonatunk is arra ment. Wörgl pályaudvarát és az Inn völgyét elhagyva, hamarosan emelkedni kezd a vonal és beérünk az egyre jobban szűkülő völgybe. Hopfgarten im Brixental (627) után egy olyan helyre érünk, ami kisértetiesen hasonlit St. Jodok-hoz. Egy balos hajtűkanyar ez is, a kanyar elején egy alagúttal, majd a szemközti oldal emelkedőjét megmászva, egy jobbos alagúton keresztül, visszaérünk abba a völgybe, ahol emelkedni kezdtünk. Ugyanúgy, mint St. Jodok-nál, ez a kerülő is azért kellett, hogy eléjük a megfelelő magasságot. A völgyben haladunk tovább, közben végig emelkedik a pálya. Kirchberg in Tirol (832) állomásánál érjük el ennek a résznek a legmagasabb pontját, ezután a vasútvonal folyamatosan lejt. A Schwarz tavat elhagyva, megérkezünk Kitzbühel (761) Hbf-re. A pályaudvar bejáratára egy nagyivű, 180 fokos balkanyar vezet rá, középtáján egy kisebb hiddal. Kitzbühel után egy rövid ideig észak felé haladunk, majd St. Johann in Tirol (659) után újra kelet felé fordulunk. Igy tulajdonképpen megkerültük egy majd 2000 m magas hegytömböt. Ezen a részen szinte végig magas hegyláncok völgyeiben haladunk, a kilátás egyszerűen fantasztikus! Mindenfele magas hegycsúcsok...

(73 - Hochfilzen után)

     Már St. Johann után újra emelkedni kezdtünk. Fieberbrunn (790) után a Griessen hágónál elérjük a 963 méteres magasságot, ezután újra lejt a vonal. Hütten állomása előtt várakoztunk vagy 10 percet. Nem értem, hogy pontosan miért, a vonal itt végig kétvágányú. Ha már megálltunk, addig filmeztem egy kicsit a gyönyörű tájat és csináltam egy-két fényképet is:

(74 - Hütten bejárata)

     Végül, miután szemből elhaladt egy IC, mi is folytathattuk az utunkat. Saalfelden am Stein Meer (748) előtt délnek fordultunk. Itt készült a következő kép, amin feltehetőleg a 2504 m magas Breithorn csúcsot láthatjuk (de nem biztos).

(75 - A Breithorn csúcs)

     Saalfelden után a festői környezetben elterülő Zell am See (757) következik. A Zeller See partján elterülő üdülő-központ eszményi hely a kikapcsolódni vágyóknak. A tó már önmagában is szép, de a környező havas hegycsúcsok még szebbé teszik:

(Zell am See - forrás: www.europasportregion.info)

     A fenti képen az állomás a tóba kicsit benyúló Zell am See közepén fekszik. Előtte (jobboldalt) látszik egy védőfal, rögtön a tó partján. Na, ott fut a vasúti pálya. Utána szintén a tó partján fut a vonal. Azon a részen csak az út, a vasút és egy sétaút fut a tó partján (a képen pont középen). A Zeller See-t elhagyva, a vasúti pálya megint keletnek fordul és elhalad Kaprun előtt (a képen balra megy ki). Középtájt, a háttérben, a völgyben még látszódik Kaprun települése is. A Kaprun fölé magasodó hegytömbök pedig már a Glockner-csoporthoz tartoznak. Az egyik völgyben található a méltán hires Kaprun-gleccser is. A Salzach folyó völgyében haladunk tovább. A völgy egyre jobban kezd beszűkülni, mindkét oldalon magas hegyek tornyosulnak. Taxenbach után lesz igazán látványos a terep. Az első érdekes rész, rögtön az első alagútnál található. Az egyik sin ugyanis megkerüli az alagutat. Ilyet már láttam, asszem Friesach előtt.

(76 - Alagút Taxenbach után)

     Alig egy km-el odébb újabb különös megoldást lehet látni: három alagutat, az egyik alagutat részben egy hid alatt:

(77 - Három alagút és egy hid)

     A jobboldali alagút (amin mi mentünk át) hamarabb véget ér, mint a másik. Ezen a részen egy sziklafal tövében megyünk, amig a másik alagút feltehetően valahol a sziklában. Eschenau körül ér véget a másik alagút, egy hid alatt.

(78 - Kijárat egy újabb hid alatt)

     Ezen a részen még a bátyám is fényképezett, igy a Salzach völgyéről is van néhány kép. Nem is akármilyenek!

(081 - Alagút a völgyben)                       (082 - A Salzach völgye)

     Heuberg után található ez a hatalmas autópályás völgyhid, amit már korábban is láthattatok, az 1. nap - Day 1-nél:

(083 - Aprócska hidacska)

     Nemsokkal ezután, egy újabb remek műalkotás jelzi, hogy itt bizony az autópályák minden szempontból fontosak!

(79 - Viadukt Eschenau után)

     A viaduktokon kivül, maga a völgy is nagyon szép látványt nyújt! Kétszer is átmegyünk a Salzach folyó felett. A Klamm régiónál éri el a völgyet a Tauern-vasút vonala. Először még elég magasan halad, de később egyre lennebb ereszkedik. Addig mi, lent a völgyben, egyre szűkebb helyekre érünk be. Egy adott részen már annyira beszűkül a völgy, hogy csak látványos megoldásokkal tudták megoldani a közlekedést. Az alábbi képen mindez jól érzékelhető!

(80 - Keskeny völgyszoros)

    A lenti vonal megkerüli ugyan a hegyet, de a sziklaomlás veszélye miatt kellett fölé épiteni azt a "védőfalat". A kép baloldalán látható, a folyóra épitett utat már csak a helyiek használják, a forgalom ugyanis, az éppen már nem látszó, hegybe fúrt alagúton át zajlik. A következő képen már a hegyet átfuró alagút után vagyunk, a baloldali, leni sinpár is kezd már egyszintre emelkedni velünk. A távolban kicsit látszó alagútba már mindkét sinpár egyszerre fut be. Amit még érdemes megfigyelni a képen, az a középen, a domboldalban futó vonalon éppen elhaladó autószállitó vonat!

(81 - Lent is fent is vonat!)

     Egy rövidebb szakaszon újra szűkebb lesz a völgy. Mint mindig, most is egy alagúttal oldották meg a helyzetet!

(81.1 - A szoros és egy alagút)

     Ezen a részen ez volt az utolsó alagút. Egy darabig még kanyargunk a völgyben, majd lassan megérkezünk Schwarzach-St. Veit (602) állomására. Az állomás előtt csatlakozik be, a Tauern-ről érkező másik fővonal. Rögtön az állomás után is egy szűk rész következik, átmegyünk a folyón, majd begördülünk St. Johann in Pongau-ba. A völgy itt nem annyira érdekes, de a kétoldalt emelkedő hegységek már annál inkább. Bischofshofen (545) is szép helyen, az Alpok "szivében" fekszik. Az állomás után jobbra letér, a Selzthal-on keresztül, Leoben felé irányuló másik fővonal:

(82 - Letérő Selzthal felé)

Ezután igen látványos és vadregényes helyek következnek! Egyre tömörebb és kopárabb sziklák tornyosulnak a völgy felett.

(83 - Kopár sziklaszirtek)                       (84 - Massziv hegytömbök)

     Werfen (548) után egy, a völgy közepén, emelkedő magányos dombtetőn, egy szép középkori "várkastély" pompázik teljes méltóságában. A werfeni várat elhagyva, a Salzach völgye egyre szűkebb lesz. Balról a Hagen hegység massziv hegylánca emelkedik, jobbról pedig a Tennen hegység 2000 méternél is magasabb sziklái tornyosulnak a völgy fölé. Hamarosan egy igazi kanyonban találjuk magunkat! Ez volt -az addigi-, utazásunk egyik legvadregényesebb kanyon-völgye:

(85 - A Salzach kanyon)

     Az autópálya is a völgyben halad egy darabig, de az igazán szűk, kanyonos részeken szinte végig tunnelekben halad. Ezen a részen, a völgykanyonban csak a folyó, a vasút és az utak futnak. Nekem nagyon tetszett ez a hely, talán azért is, mert nem számitottam ennyire látványos terepre. A kanyon vége felé, az autópálya végképp eltűnik a hegyek gyomrában, mi viszont tovább kanyargunk a völgykatlan mélyén. Mint minden jónak, ennek is vége szakad egyszer. Kb. 10 km-nyi "tömör gyönyör" után véget ér a kanyon. Szerencsére a végére is marad még egy kis látvány.

(86 - A kanyon vége)

     A végére már annyi hely sem maradt, hogy a vasút elférjen, ezért az utolsó kanyart "levágja" a vasút. Egy hosszú, párhuzamos hid-pár után, a vágányok befutnak egy hosszú alagútba. A kijárat után, újból átkelünk a Salzach folyón. Erről egy elég hosszú, hid kettős gondoskodik. Az alagút után mintha teljesen más világba csöppentünk volna. Egy nagy, nyilt terület, magas hegyeknek se hire, se hamva. Mindenfele csak "sikság" és dombok. Nagyon érdekes! Az addigi látványos kanyon is csupán egy kis "völgyecskének" tűnik visszatkintve. Ebben a széles völgyben haladunk észak felé. Hallein (461) után lassan megérkezünk Salzburg külvárosába. Azért mondom, hogy lassan, mert már legalább 10 km-el Salzburg előtt áthaladtunk a már hozzá tartozó állomásokon. Legalább 5 előállomása van a hires városnak. Vasúti szempontból igen massziv vágányrendszere van, szinte követhetetlen a sok teherpályaudvar és a számos letérő és becsatlakozó vonal. Valóságos váltó- és felsővezeték-dömpingek és többszintű vágányrendszerek után, lassan csak megérkeztünk Salzburg (425) Hbf-re. A város bemutatását nem vállalom, mindenki nézzen utána.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

     Ha Salzburg, akkor ki juthat róla eszünkbe? Kicsit segitek. Unalmában zenélt. Igen-igen, róla van szó! Ha már lúd, legyen kövér! Szerencsére a majd 15 perces késésünket szinte maradéktalanul behoztunk, igy Salzburg-ban gondtalanul elértük az ÖBB 69-es számú EuroCity vonatát, ami a hires Mozart nevét viseli. Az ÖBB EC München-ből érkezett és Bécsbe tartott. Mivel a vonat vége túlságosan tele volt, ezért előrébb mentünk. 9 vagonnal arrébb szinte minden fülke üres volt. Talán a "Mozart EuroCity" volt az egész osztrák körutunk legkényelmesebb és leggyorsabb vonatszerelvénye. Salzburg után már csak üldögéltünk és élveztük a kényelmet. Alig több, mint 3,5 óra alatt már Bécsben is voltunk! Pedig nem kicsi a táv. Néhány helyen simán nyomtuk a 200-at. Salzburg után a fontosabb állomások a következők: Neumarkt am Wallersee (552), Vöcklabruck (430), Attnang-Puchheim, Schwanenstadt (389), Lambach (367), Wels (317) és végül, de nem utolsó sorban Linz (266). Linz után vannak igazán gyors pálya-szakaszok, itt sokfelé 160, sőt néhol 200-as a pálya. Linz és St. Pölten között 131 km van, a vonatunk ezt a távot kevesebb, mint egy óra alatt tette meg, tehát 140 km/h-ás átlagot prudukál. A Bécs-Linz útvonalon még sokat fogunk utazni, ezért most nem részletezem ezt a rész. Már este 8 óra is elmúlt, mire megérkeztünk Bécsbe. Mivel a Westbf. az összes Salzburg felől érkező vonat végállomása, ezért még át kellett metrózzunk Wien Meidling-be. Kicsit ledöbbentem a 2 eurós metrójegy-ártól, de hát na, nem sok kedvünk volt fáradtran gyalogolni a bécsi félhomályban...

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Meidling-en felszálltunk az első, Wiener-Neustadt-ba tartó vonatra. Mire megérkeztünk W.N.-ba, már teljesen besötétdett.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

     Néhány percnyi várakozás után, felszálltunk az utolsó előtti, még Sopronba induló Regional Express-re. Este, fél 11 után érkeztünk haza. Három gyönyörű, de ugyanakkor fárasztó nap után (de megérte!!!), nem kellett sok, hogy elaludjunk...

     Másnap (május 1-én) és harmadnap (május 2-án) pihenő nap volt. Legalábbis nekem. Bátyámnak csak május elseje volt szabad. Csütörtök reggel aztán megint útra keltem, de ezúttal már egyedül, mert bátyám egész héten dolgozott...

    Ez volt hát a három legszebb nap részletes beszámolója! Ennyi sok szép után már féltem, hogy a többi vonatozás már nem lesz annyira érdekes. Szerencsére tévedtem! Hamarosan következik a 4. nap - Day 4 részletes beszámolója is...

Addig is, jöjjön a hitvallásom: "Mi lenne velünk (főleg velem) vasút nélkül???"