Hatodik nap - Day
six
2007, május 6, vasárnap. A hatodik napon
nem klónoztunk, hanem feltettük az i-re a pontot. Vagyis feltettük
volna, de sajnos az addig hozzánk mindig kegyes időjárás, az utolsó
napon cserbenhagyott minket. Már reggel szemerkélő esőben mentünk le az
állomásra. Ráadásul még le is hűlt az idő... A szokásos, reggeli 8 órás
vonattal mentünk Wiener Neustadt-ig. Félórás várakozás
után felültünk a Villach-ba tartó IC-re (utólag jöttem rá, hogy
ugyanezzel a vonattal mentünk első nap Mürzzuschlag-tól Villach-ig).
Természetesen a Semmering hágón átmentünk. Nyolc napon belül már
harmadjára! Sajnos ezúttal az idő sem volt kegyes és az ablakok is
lehúzhatatlannak bizonyultak, igy maradt a bámészkodás. Néha próbáltam
egy-két képet csinálni, de nem volt sok sikerélményem. Mire beértünk a
hegyekbe, az eső elállt, de a felszálló pára és a köd miatt, nem sokat
lehetett látni. Azért az esős időnek is megvan a maga varázsa:
(122 - A
Schwarza völgye eső után)
Klamm-Schottwien állomása után sűrü köd lett, a tejfehér masszán
kivűl nem sokat lehetett látni. Volt olyan hely (főleg Semmering
környékén), ahol a vonatból csak a végtelen fehérséget lehetett látni. A
képet nem közlöm, mert ez olyan lenne, mint a jegesmedvék hóviharban
kompozició... Még valahol lentebb készitettem a következő képet, sajnos
csak ablakon keresztül:
(123 - Boltives
viadukt az esőben)
A Semmering hágó
részletes leirását megtaláljátok az első napi beszámolóm elején-közepén
(1. nap - Day 1).
Mürzzuschlag után kezdett elvékonyodni a felhőzet, olyannyira,
hogy Bruck an der Mur körül már a nap is elő-elő bukkant. Bruck
után sikerült lekapnom ezt a hidrendszert. Amerikában sokkal
látványosabbak is vannak, de ez sem rossz!
(124 - Hidak...)
Csak halkan
jegyezném meg, hogy a vasúti pálya is egy hidon halad éppen... Hasonló
hid-konglomerátum Innsbruck-nál található még. Hamarosan megérkeztünk
Leoben-be. Itt leszálltunk, majd egy jó félórányit
várakoztunk a Graz-ból érkező csatlakozásra. Amig ott dekkoltunk,
dobtam egy-két fényképet. A táj gyönyörű és akadt néhány vonatos
látnivaló is:
(125 - ÖBB
mozdony Leoben állomásán)
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Hamarosan
befutott a vonatunk, majd elindultunk Selzthal irányába. St. Michael-ig
még a Klagenfurton át Villach-ba taró vonalon haladunk. Erre mentünk az
első napon is. Ott már emlitettem, hogy a régi, hegymegkerülős, sokat
kanyargós, régi vonalat kiváltva, épitettek egy majd 5 km hosszú
elkerülő alagutat. A hosszú alagút kijáratánál, csatlakozik be az
elkerülő vonal:
(126 - A
rövidités és a kerülő)
Az alagút
után nemsokkal, van még egy alagút. Majd egy balos kanyar utáni hidat
követően, a két vonal különválik. Mi nyugatnak fordulunk, majd hamarosan
megérkezünk St. Michael (585) állomására. Ezután a
Liesing folyó völgyében haladunk felfele.
Egy darabig relativ unalmas a terep. Leszámitva, hogy a völgy kétoldalán
végig magas hegyláncok húzódnak. Annyi szép dolgot láttunk már addig,
hogy lassan "immunisak" lettünk rá. Na jó, persze csak képltetesen
szólva, hiszen a szép tájakat nehéz lenne megunni... Kammern in
Liesing (664), Mautern in Steiermark (712), Kalwang
(755), Wald am Schoberpass (835), hogy néhány megállót emlitsek a
völgyben felfelé. Kalwang után beérünk egy szűkebb völgybe. Ezen a
részen az autópálya elég sok alagúton halad keresztül. Vasúti alagút,
tudomásom szerint, csak egy van ezen a részen. A 848 m magas
Schoberpassnál van a vizválasztó, ez ennek a résznek a legmagasabb
pontja. Utána már a Palten folyó völgyében
haladunk lefelé. Trieben (709), majd Rottenmann (681) után
megérkezünk Selzthal állomására. Selzthal állomásáról négy
irányba lehet menni. És mi mind a négy irányba mentünk is! (az
5. nap - Day 5 megjöttünk Linz felől, majd
továbbmentünk Amstetten felé). Ma pedig megérkeztünk Leoben felől és
továbbmentünk Stainach felé. Selzthal bejáratánál már várakozott egy
RailJet feliratú Taurus:
(127 - RailJet
mozdony Selzthal bejáratánál)
Mindig
siránkoztam, hogy a mi vonatjainkat miért nem húzza sohasem ilyen
RailJet mozdony!? Úgy látszik, hogy meghallották az "égiek" a
siránkozásaimat, ugyanis azt a RailJet Taurust a vonatunk végére
csatolták. Először azt hittem, hogy két mozdonyunk lesz, de aztán jöttem
rá, hogy csak az új mozdony marad, ugyanis abba az irányba fogunk
továbbmenni. Igy lettünk az utolsó vagonnal az elsők... Amig a mozdonyt
becsatolták a vonatunk vége-elejére, addig kitanulmányoztam és le is
fényképeztem a bordós-lilás-fekete festésű Taurus-t. A jobb
áttekinthetőség miatt oldalról kaptam le:
(128 - RailJet
ab 2008)
És bátyám legnagyobb boldog- és
boldogtalanságára, ime egy kép őfelségéről, a "Big Brother"-ről, vagyis
a Nagy Tesóról:
(129 - A "Big
Brother")
Lassan
továbbindultunk. Miután elhagytuk Selzthal-t, elárjük az
Enns folyót, majd át is megyünk felette.
Ekkor megérkezünk Liezen-be (644). Liezen után az Enns völgyében
haladunk felfele, egészen Stainach-ig. Útközben még megálltunk
Wörschach (650) "mezei" állomásán. Paradox módon álltunk vagy 15
percet, mire szemből megérkezett egy lepukkant RegionalZug. Igencsak
felhúztuk magunkat, ugyanis Stainach-on csak 12 percünk volt az
átszállásra, ráadásul milyen ökörség az, hogy az IC várja be a
személyvonatot??? Addig nem volt gondunk az ÖBB (Osztrák ÁllamVasutak)
logisztikájával, de ez felhúzott minket is. Mentségükre szolgáljon, hogy
amint lehetett, indult is a vonatunk, a Stainach-ig hátralevő kb. 10
km-en pedig lefaragtunk 1-2 percet a késéből és a csatlakozás is megvárt
bennünket. Stainach-Irdning (682) állomáson gyorsan átszálltunk,
a Salzkammergut-on át, Bécsbe induló
gyorsvonatra.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Stainach
után letértünk a Bischofshofenen át Innsbruckba, vagy Salzburgba tartó
vasútvonaltól, majd miután átmentünk egy hosszabb hidon, azonnal
emelkedni kezdtünk. A domb, majd hamarosan már a hegy oldalában egyre
magasabbra kapaszkodtunk fel. Stainach után én előkaptam a kamerát és
filmezni kezdtem, igy Tesóra maradt a fényképezés:
(107 -
Brandangerkg sziklái)
Egy rövid
ideig a Brandangerkg (hű, de nehéz leirni, hát még kimondani) hegység
oldalában kaptattunk felfele, majd két sziklába vájt alagutat követően
felérünk egy völgybe. Baloldalt a Multereck és a Grimming, 2000 méternél
is magasabb sziklái emelkednek. Selzthal körül már kaptunk egy kis esőt,
de eddig megúsztuk. A Multereck sziklás hegycsúcsai már egyre jobban
felhőbe és homályba burkolóztak és a távolabbi uticéljaink irányában is
tornyosultak már a felhők...
(108, 109, 110 -
A Multereck felhőbe burkolózó hegyormai)
Lessern
előtt az autós út egy hosszú hidon halad át, majd áthalad a vasút alatt
is. Tauplitz környékén magas hegyek övezik a keskeny völgyet.
Sajnos az időjárás rohamosan romlani kezdett, ráadásul a bátyám ejcspi
fényképezőgépe beadta az unalmast. Az autofókusszal történhetett valami,
ugyanis csak homályos képet produkált... Bad Mitterndorf (890)
után egy nagyon szűk völgyben haladunk tovább (ezúttal már lejtőn),
egészen Bad Aussee (659) sí-
és üdülőközpontjáig. Ezután a Traun patak
szűk völgyében haladva, délnek fordulunk. Egy rövidebb alagút után
jobbra fordulunk, majd Hallstatt (532) állomása előtt nemsokkal
elérjük a hatalmas Hallstatter See-t.
Sajnos, felhős időben, hegyvidéki tó környékén, gyakorlatilag lehetetlen
elkerülni az esőt. Sajnos ezt mi is megtapasztaltuk, igy se fényképezni,
se filmezni nem lehetett. Tesó próbálkozott még a valamelyest helyrejött
géppel, de csak egy publikálható képet sikerült produkálnia. Hamarosan
el is pakolta a fénzképezőgépét...
(111 - A
Hallstatter See)
Az átmeneti
(sajnos rövid) esőszünetekben, én még filmezgettem, de sokszor csak
mutyiba. Leengedett ablakon keresztül ugyan, de többnyire már nem
hajoltam ki. Igy is tele lett apró vizcseppekkel lett a kamera. Nagyon
sajnálom, hogy eleredt az eső, mert nagyon szép helyek vannak arrafelé.
A vasút végig a tóparton halad, néha elég látványos megoldásokkal. A tó
partján van egy rövid alagút is. Svájcban van még sok ilyen
"tómegkerülő" vasútvonal. Miután elhagytuk a hosszú tavat, Bad
Goisern (502), majd Bad Ischl (469) következik. Fénykép már
nem készült, az eső is egyre jobban kezdett esni, ugyhogy néhány
videófelvételen kivűl, sajnos nem sok dukumentáció maradt erről, az
amúgy nagyon szép vidékről! Nézelődni sem nagyon lehetett, mert még az
ablakokon is folyt a viz... Ráadásul nagyon lehűlt a levegő, aminek meg
is volt a böjtje, mert másnapra elég rendesen megfáztam. De nem
panaszkodhatok, hisz megérte! Ennyi szép helyet látni és ennyi élménnyel
gazdagodni néhány nap alatt, bizony nem mindenkinek adatik meg...
Bad Ischl
után a már folyóvá duzzadt Traun völgyében
haladunk tovább, ezúttal már ÉK-nek. A
Salzkammergut régió nagyon tekervényes és kanyargós. Ebensee
(443) állomásánál elérünk a régió egyik másik nagy tavát, a
Traunsee-t. Ez a rész is tartogat néhány
látványos dolgot. Erről szerencsére van videó (szakadó esőben néhány
másodpercre csak kidugtam a kamerát), mindenképp érdemes megnézni. Hogy
kedvet kapjatok a videóhoz, beteszek ide egy lementett képkockát!
(Ebensee után -
VHS capture)
Az út lent
megy, részben a tóra épitve, a vasút pedig egy magasabb töltésen. Az
autós alagutat csak nemrég épitették, az út addig a tó mellett haladt.
Jobboldalt egy kicsit még belátszik a régi út. Mind a vasúti, mind az új
autós alagút megvan legalább kettő km. Traunkirchen-ig még van
egy hosszabb vasúti alagút, majd Winkl-ig még kettő (esetleg
három). Ezután a pálya kissé eltávolodik a tó partjátol, majd egy rövid
szoros után befutunk Gmunden (440) állomására. Gmunden a
Traunsee északi felén fekszik. Emlitést
érdemel a Gmunden környéki elég hosszú villamos-hálózat. Gmundent
elhagyva, egy kb. 150 fokos bal, majd egy kb. derékszögű jobbkanyart
követően, északi irányban haladunk tovább. Hamarosan megérkezünk
Attnang-Puchheim állomására, ahol is becsatlakozunk a Salzburg-Bécs
fővonalhoz. Csak Linz-ig mentünk ezzel a vonattal, majd
ott leszálltunk. A vonat Bécsig ment, de mi inkább úgy döntöttünk, hogy
Linzben bevárjuk a Németországból érkező ICE szerelvényt. Ez majd egy
órányi várakozást jelentett. Addig felmentünk az állomás feletti fedett
felüljáróba és onnan skubiztuk a vonatokat. Még videóra is futotta, bár
ekkora már igencsak az utolsó miniDV kazettám végén jártam. Az eső
sajnos végig zuhogott.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Hamarosan
befutott az ICE szerelvényünk is, igy Bécsig már kényelmesen
utazhattunk. Valami miatt relative lassan mentünk, csak ritkán mentünk
160 km/h fölé. Pedig a pálya sok helyen már 200-as. Majd egy órával
később indultunk, Bécsbe mégis majdnem egyszerre értünk be a korábbi
vonatunkkal (amelyikről Linzben leszálltunk). Időt nem veszitettünk,
cserébe viszont kiélvezhettük az ICE kényelmét. Bécsben aztán
következett a szokásos metrózás a Meidling-be.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Bécs után
nemsokkal, valóságos felhőszakadást kaptunk. Annyira esett, hogy alig
lehetett egyáltalán kilátni. A City Shuttle ablakain ömlött a viz. Egy
idő után már nem csak kivül, hanem belül is csordogált a viz. Néhány
helyen a halogén világitótestek (neonok) közelében is... Wiener
Neustadt-ban átszálltunk a soproni "csühögőre", majd elindultunk
hazafele. WN után már elállt az eső, sőt Mattersburg környékén már a nap
is kisütött. Csináltam is egy képet a stadionjukról:
(130 - A
mattersburgi focipálya)
Mivel már
naplementére járt, nagyon kisérteties volt, ahogy a nap hátulról
megvilágitotta a hatalmas felhőket. Mindenféle szinben pompázott az
égbolt. Nagyon szép látvány volt, méltó búcsú volt ez Ausztriától...
Lassan eltelt ez az út is és begördültünk a soproni GySEV pályaudvarra.
Élménydús, hatnapos ausztriai körutunk utolsó fényképe következik...
(131 - Az utazás
vége, újra Sopronban)
